A baba fejlődése

Mikor menjen közösségbe a baba?

Részletek

Készült: 2012. február 01. szerda, 02:37

Vissza kell menned dolgozni? Vagy otthon maradhatnál még a gyermekeddel, de felmerült benned a kérdés, hogy nem lenne-e jobb neki a vele egykorúak társaságában? Mikortól érett a baba a közösségre, és mi a jobb neki: bölcsi, ovi, vagy családi napközi?

Nemrégiben írt nekünk egy anyuka: „Én is visszamegyek dolgozni, mert - sajnos - az anyagi helyzetünk nem túl rózsás. Tehát kényszerből. Nincs bölcsi a környéken, a nagyszülők pedig még dolgoznak, tehát marad a családi napközi. Nekem ez a megoldás megfelelne, de vajon a babámnak is jót tesz? Nem fogja később a "szememre hányni", hogy nem voltam vele otthon 3 éves koráig? Nem fog ez az elszakadás később visszaütni a kapcsolatunkban?"

Sok édesanya jár hasonló cipőben, hogy nincs választása, kénytelen visszatérni a munkahelyére. Van, akinek lelkifurdalása van emiatt, de olyan anyuka is akad, aki egyenesen retteg attól, hogy bölcsibe kell adnia a gyermekét.

„Nálunk úgy áll a dolog, hogy egyedül maradtam a kisfiammal, aki most másfél éves. Életkorából és a családi állapotunkból egyértelműen következik sajnos, hogy vissza kell mennem dolgozni. Ez a tervem több sebből is vérzik, és rémes szorongással tölt el. Egyrészt, szent meggyőződésem, hogy egy kétéves gyereknek még nem kell heti ötször 8 órát az anyja nélkül dekkolnia sem bölcsiben, sem családi napköziben, sem sehol.
Egy esős napon odáig vetemedtem, hogy elmentem a bölcsődét megnézni - egyelőre kívülről, mert lassan ismerkedő típus vagyok. Hát, rettenet volt! Már az utca szájánál összeszorult a gyomrom, és el nem tudom képzelni, hogy nemsokára betegyem oda a gyerekemet. Persze erősen trenírozom magam, hogy milyen kedvesek lesznek a gondozónők, és hogy mennyire jó lesz majd a kisfiamnak gyerekekkel lenni egész nap stb. Jelenleg a víz is kiver a gondolattól.
Másrészt azonban jó eséllyel pályázom egy munkaügyi perre - a főnököm, tekintettel a kialakult rossz viszonyunkra, nem akar majd visszavenni. (Így mondjuk megoldódna bölcsődébe adás/otthon maradás problémája, viszont - némi túlzással - nem lenne mit ennünk.)"- írja egy másik olvasónk.

A gyermeknek 2-3 éves koráig az édesanyjával, édesapjával való kapcsolata a meghatározó, és ha a családi légkör kiegyensúlyozott, akkor az a lehető legjobb a számára, ha otthon lehet. Legtöbbször valamilyen kényszerhelyzetből adódik, hogy az anya nem tud tovább otthon maradni a kicsivel: például szükség van az ő keresetére is, vagy olyan a foglalkozása, munkája, hogy nem engedheti meg magának, hogy több időd töltsön távol, esetleg nem bírja az otthoni „bezártságot". Ha más családtag sem tud otthon maradni a kicsivel, akkor a megoldás a bölcsőde lehet.

Hogy mikor jön el az ideje az elválásnak? Mikor válik egy ilyen apróság éretté arra, hogy közösségbe kerüljön? Nincs általános szabály, minden gyermek más. Ami biztos: azt már kutatásokkal is megerősítették, hogy az első életév különös jelentőségű, ekkor alakul ki a világba vetett „ősbizalom">>> és a későbbi életünkben meghatározó kötődések mintája. Fontos, hogy kialakulhasson az anyához - az első időben a gyermek számára legfontosabb személyhez - való stabil, biztonságos kötődés, ez jelenti ugyanis az összes többi emberi kapcsolat kiindulási alapját. De ennek a kötődésnek a kialakulása nem azon áll vagy bukik, hogy 3 x 365 napig maradunk-e otthon a gyermekkel, vagy hogy egész nap a szőnyegen ülve szórakoztatjuk, foglalkoztatjuk-e. Nincsenek íratlan szabályok, és rengeteg dologtól függ, hogyan alakul az anya és a gyermek kapcsolata.

Amikor kényszerítő ok van arra, hogy a gyermek bölcsődébe kerüljön (az anyának vissza kell mennie dolgozni) olyankor az elválás különösen nehéz lehet, nem csak a gyermek, de az anya számára is. De ez egyébként is nagy kérdés: kinek fáj jobban az elszakadás ebből a „csak mi ketten"-állapotból? Gyakran az anyuka számára is nehézséget okoz elfogadni, hogy a gyermek cseperedik, és valaminek örökre vége. Egy időszaknak, amikor a nap 24 órájában szolgálatban vagyunk, és bár ez a szolgálat fárasztó, sőt néha monoton is, a legédesebb teher a világon.

Pedig a beszoktatás sikerének a záloga az anya hozzáállása. Ha az anya bizonytalan, félelmét a gyermek akaratlanul is átveszi, és ez megnehezíti a beilleszkedést. Míg ha a szülő biztos a dolgában, akkor a gyermek érezni fogja, hogy biztonságos helyre kerül, ahol jó lesz neki. A legjobb, ha az egész esemény egy pozitív színezetet kap, és a gyermek azt hallja a szüleitől, hogy az, hogy bölcsibe/oviba kerül, egy nagy dolog, amire büszke lehet (hiszen már nem kisbaba, hanem nagylány/nagyfiú.)

Akár kényszerhelyzetből kerül a gyermek bölcsibe, akár arról van szó, hogy eljött az ideje a közösségbe kerülésnek, az első lépés, hogy az édesanya tisztázza saját érzéseit ezzel kapcsolatban.

„Zsófi 2 éves elmúlt, mikor felmerült bennem a közösségbe kerülés gondolata. Ákos akkor fél éves volt, s addigra egyre több időt igényelt ő is napközben, egyre kevesebbet tudtam Zsófival foglalkozni. Így kerestem egy olyan barátságos-családias helyet, ahol ő is jól érzi magát délelőttönként, s én is szívesen hagyom ott, mert tudom, figyelnek rá, biztonságban érzi magát. Ezért döntöttünk a családi napközi mellett. Mivel én még nem dolgozom, úgy voltam vele, hogy ha nem válik be, nem szívesen megy, akkor mégis inkább itthon marad majd velünk, amíg jövőre óvodás nem lesz. Azonban nagyon szereti. Így azt hiszem, mindannyiunknak a legjobb ez így, hogy Zsófi délelőtt a napköziben van. Így Ákossal is tudok kettesben lenni, ami nagy dolog egy "második" számára, el tudom intézni a bevásárlást, a háztartási teendőket (egy gyerek nem gyerek:), és Zsófi is jól érzi magát a kis pajtásai között. Déltől pedig újra együtt vagyunk. Ha Ákos 2 éves elmúlik, akkor szeretnék visszamenni dolgozni, és neki is keresni egy barátságos-biztonságos helyet, sajnos már nem csak fél napra..."- írja egy 29 éves anyuka.

Egy másik olvasónk pedig így nyilatkozott:

„Bennem akkor fogalmazódott meg pontosan, hogy még 3 éves kora előtt közösségbe adom a kislányomat, amikor már szépen elkezdett beszélni. Ekkor ő kétéves volt, és fél év múlva már kezdhette is a bölcsit. Nem lett volna muszáj visszamennem dolgozni, de arra gondoltam, azon a féléven már nem múlik, és a közösségben biztos, hogy sokat fejlődik, és csak javára válik. Szóval, amikor megtanult beszélni, és már el tudta mondani, ha fáj valami, vagy szeretne valamit, akkor úgy éreztem, hogy már igazán megérett rá, hogy gyerekek közé menjen."

Bébiszitter vigyázzon a gyermekre, vagy bölcsibe, oviba, családi napközibe menjen? Ebben a cikkünkben körbejártuk mindegyik előnyeit és hátrányait: Gyermekfelügyelet: bölcsőde, és minden más >>>

Te hogyan tervezed, meddig maradsz otthon a babával? Írd meg nekünk!