Anyaság

Ideális korkülönbség

Részletek

Készült: 2012. január 10. kedd, 13:42

Az ideális korkülönbség véleményem szerint olyan, mint az ideális férj: mindenkinek másmilyen… Akármikor is jön azonban a kistestvér, az egyszer biztos, hogy a nagyobb testvér(ek) életében egy nehezebb időszak következik. Mire számítsunk, ha kicsi a korkülönbség, és mire, ha több év telik el a testvérek születése között?

Egy kisbaba felforgatja a család életét. Anyáét, apáét, és – ha vannak – a testvérekét is. Különösen az elsőszülött számára „sokkoló” élmény a kistestvér megszületése. Ő eddig egyetlen szeme fénye volt a családnak, mostantól osztozkodnia kell, figyelmen és túró rudin egyaránt. Igaz, éppen ez az a szituáció, amiből a legtöbbet tanul majd, sőt bátran állíthatjuk, hogy csak hasznára válik majd az életben a dolog – de azért készüljünk fel: legyen a nagyobb tesó másfél éves totyogó, vagy 7 éves iskolás nagylány/nagyfiú, kezdetben nem fog felhőtlenül örülni.

Egyáltalán mikor jöjjön a kistestvér?

Van, aki a kis korkülönbségre esküszik, mások szeretnének visszamenni dolgozni a babák között, és olyanok is vannak, akik a véletlenre bízzák. Ami biztos: hogy mindegyik verziónak van előnye és hátránya is!

Egyik kicsi, másik pici:

Előnye:

• a gyerekek hamar „összenőnek”, és onnantól már sokkal könnyebb velük, hisz nem kell mindig kétfelé szakadni, hasonló játékokba lehet bevonni őket, hasonló problémák merülnek fel velük kapcsolatban
• könnyen megtalálják a hangot a testvérek
• rövidebb időre esik ki az anyuka a munkából

Hátránya:

• mindkettő elég kicsi még ahhoz, hogy folyamatos törődést és sok odafigyelést igényeljen, az anyának okosan kell megosztania az idejét és a figyelmét
• éppen az az, ami borzasztó fárasztó is tud lenni
• és a szervezetet is jobban igénybe veszi (terhesség, szoptatás, kialvatlanság évekig…)

Nagytesó, pici baba:

Előnye:

• az anyának volt lehetősége arra, hogy egy kicsit „visszakaphassa” az életét, mielőtt újból oda kell szentelnie magát
• a nagyobb testvér többet megért már a dologból, jobban be lehet vonni a baba körüli teendőkbe, ami enyhítheti a testvérféltékenységet (az anyának pedig jól jön a segítség:)
• a nagytesót könnyen rá lehet bízni a nagyszülőkre, ha szusszanni szeretne az anyuka

Hátránya:

• az édesanya újra hosszabb időre kiesik a munkából (pedig lehet, hogy még nem is volt ideje „úgy igazán” visszaállni)
• talán már el is felejtettük, hogy az szoptatás, az éjszakázás milyen fárasztó is tud lenni, s most újra elölről keződik..
• előfordulhat, hogy a nagy korkülönbség miatt nehezebben találják a közös hangot a testvérek

Hogyan mondjuk el a nagyobbiknak, hogy testvérkéje lesz?

Mindenképpen el kell magyarázni a gyermeknek, hogy mi fog történni. Még akkor is, ha a lelkünk mélyén tudjuk, hogy ez pontosan az az élmény, amit előre úgysem lehet elképzelni, és csak majd akkor fogja megérteni, ha megérkezik a kis jövevény…

Még ha el is magyarázzuk neki, egy totyogót akkor is meglepetésként éri a kistestvér megjelenése. Az egy-másfél éves gyerkőcöt eleve az is megviselheti, hogy az anyját napokig nem látta (amíg a kórházban volt.) Az első időszak elég szenzitív, a gyerekek az érzelmek egész skáláját mutathatják ilyenkor. A pszichológusok azt tanácsolják, hogy sok-sok szeretettel és odafigyeléssel próbáljuk könnyebbé tenni ezt az időszakot a nagyobb gyermek számára, és ha szüksége van, mindig legyen módja neki is az anyánál „menedéket keresni”. Ha éppen szoptatjuk a kisbabát, az sem baj: hadd bújjon oda ő is. Fontos, hogy a nagytesó korábbi napirendjét igyekezzünk megtartani, maradjanak meg a régi szertartások, hiszen neki ez adja az állandóságot, a biztonságot. Egyébként azt mondják, kis korkülönbség esetén mindenki nagyon hamar beleszokik az új felállásba, sőt, csakhamar el is felejtik a nagyobb testvérek, hogy volt idő, amikor még nem volt a kistesó…

Ha a nagyobb gyerkőc már bölcsibe vagy oviba jár, az édesanyának több ideje jut a kisbabára, illetve pihenésre. Egy ovisnak már jobban el tudjuk magyarázni, hogy a kisbaba az anya hasában fejlődik, és mesélhetünk neki, akár saját szavainkkal, akár mesekönyvekből arról, hogy mi fog történni, ha bővül a család. Abban szinte minden lélekbúvár egyetért, hogy nem célszerű a nagyobb változásokat (pl. óvodába kerülés) akkorra időzíteni, amikor a kistestvér érkezik. Inkább előbb vezessünk be minden olyan változást, amire szükség lesz (pl. már hónapokkal korábban átveheti az édesapa a fürdetést, altatást.)
Egy iskolás korú nagytestvér már izgalommal várhatja a baba születését, és jól be lehet vonni a baba körüli teendőkbe is (persze azért vigyázzunk rá, hogy ne csak pluszfeladatokat hozzon neki a kis jövevény.) Az viszont valószínűleg váratlanul fogja érni, hogy felborul, megváltozik a családi napirend. Meséljünk neki róla, hogy ővele is hasonlóan volt, mikor kicsi volt, és biztosítsuk róla, hogy ez egy átmeneti időszak, hamarosan beáll újra a rend. Igyekezzünk lehetőséget teremteni arra, hogy éjjel ki tudja pihenni magát.

Ez itt a testvérkéd!

Boldogan jövünk haza a kórházból, végre együtt a kibővült család! Azonban ne várjuk el, hogy a nagyobb testvér is osztja a lelkesedésünket. Ő bizonyára az édesanyját várta haza, és lehet, hogy a csecsemő nem is érdekli, vagy kifejezetten dühös lesz rá. Az első hetekben még viszonylag könnyű az újszülöttel (pláne mert már rutinos anyukák vagyunk:), úgyhogy törődjünk sokat a nagyobbikkal! Ha szeretné, hadd vegyen részt a baba körüli teendőkben – ha nem érdekli, hagyjuk rá, ne erőltessük. Az elején nehéznek tűnhet összeegyeztetni a véget nem érő szoptatást a nagyobbik gyermek igényeivel. Meséljünk neki sokat arról, hogy vele is ugyanígy bántunk, míg pici baba volt. Ha azt tapasztaljuk, hogy egy kicsit ő is „visszaesik”, és újra kicsi akar lenni, ne álljunk ellent, idővel el fogja ezt hagyni.

Arany szabályok:

• Sose kérjük számon a nagytesón, hogy szeresse a kicsit!
• Semmit ne erőltessünk!
• Azt se erőltessük, hogy mi ugyanúgy szeressük, vagy ugyanúgy kedvezzünk mindegyik gyermekünknek!
• Ne feledjük, egy anya – ha mer hallgatni ösztöneire – rá tud hangolódni a gyermekeire, és ösztönösen megérzi, hogy melyiknek, mikor, mire van szüksége.

Zsófinak két kicsi gyermeke van, 22 hónap különbséggel születtek, a kisebbik most lesz egy éves. Már épp azt tervezgette, hogy ősszel oviba, bölcsibe adja őket, és visszamegy dolgozni, mielőtt a tervezett harmadik babát vállalják. Aztán megtudta, hogy újra várandós. Újra kell tervezni…

Mariann mindig úgy tervezte, hogy kis korkülönbséggel vállalja a gyerekeket. Kettőt terveztek a férjével, mindkettő fiú lett. Nem titkolja, az eleje nem volt könnyű, igaz, az édesanyjára és az anyósára is számíthatott. Örül, hogy így alakult, és most, hogy már nagyobbak a gyerekek, visszament dolgozni. Szerencséje volt, hisz visszavették (pedig több mint 5 évet volt távol) és szereti a munkáját. Vannak tervei, nem tervez több babát. A férje néha emlegeti, hogy jó volna még egy kislány, de Mariann úgy érzi, most nem tudná újra kezdeni a babázást. Talán pár év múlva…

Edinának egy kisfia született. Terveztek ugyan második babát, kis korkülönbséggel szerették volna, de a házasságuk megromlott, a férje (akinek ez már a második házassága volt) elköltözött. A kis Barni sokat van az apukájánál, akinek azóta új barátnője van. Edinának nem volt könnyű elfogadnia az új helyzetet. Biztos benne, hogy szeretne még gyereket. Persze előbb ehhez párt kellene találnia… Abba már beletörődött, hogy – ha lesz is még gyermeke - mindenképpen nagy korkülönbség lesz köztük Barnival…

Szilvinek fontos volt a karrierje. Vezető beosztásban dolgozott, élvezte a munkáját, sokat utazott. Amikor terhes lett, először kicsit meg is ijedt. A baba fél éves koráig engedhette meg magának, hogy otthonról dolgozott, ezután bébiszittert fogadott, és heti két napra bejárt a munkahelyére. Élvezte a babázást, de a karrierjét nem akarta veszélyeztetni. Tudta, hogy ebben a pozícióban elvárás, hogy minél hamarabb újra ringbe szálljon… Nem is mer gondolni egy következő babára, úgy érzi, ezt most nem engedheti meg magának, különben oda az állása. Talán majd 4-5 év múlva….
 

Ildikót sokszor látjuk a játszótéren. Van egy nagylánya, aztán hosszabb kihagyás után három fia született - másfél évenként. Az anyósáék házában lakik együtt a nagy család, a nagymama főz rájuk, és besegít a háztartásban, így Ildikónak „csak” a gyerekek ellátásával kell foglalkoznia, mégis állandóan fáradt, kialvatlan, és úgy érzi, semmi ideje sincs magára. A három kicsi minden erőmet lefoglalja. Még emlékszem, hogy milyen volt az a másfél év, amikor még csak a 6 éves nagylányom és az első kisfiam volt meg. Minden olyan egyszerű volt! Anna akkor kezdte az iskolát, de Zalán mellett bőven volt időm vele gyakorolni az ábécét… Aztán jött Bence és Áronka, most mindhárommal otthon vagyok, és úgy érzem, egyik napom beleolvad a másikba…

Marcsi mindig nyugodt, sosem rohan sehová, a gyerekekkel halk szavú, csendes. Az első gyerekemre én is ráfókuszáltam, talán túlságosan is, mint manapság – szerintem – sok más kismama teszi. De amikor a második lányom, Sári megszületett, leszámoltam az „egy-gyerekes szindrómával”. Azóta nem izgatom magam apróságokon. Ha több gyereked van, tudod mit beszélek…

Hozzád melyik történet áll közel? Te hogyan tervezed/tervezted? Hány gyereket szeretnél és mikor? Írd meg nekünk!