Szülés
Honnan tudom, hogy megindult a szülés?
- Részletek
- Készült: 2010. március 11. csütörtök, 21:04
Egy barátnőmet a második szülése előtt arról kérdeztem, hogy izgul-e a szülés miatt. Azt válaszolta, igen - pont azért, mert már tudja, mire számíthat. Kétségtelen, hogy még egy többedszer szülő nőben is van egy kis félsz a szülés előtt, hát még az először szülőkben! A terhesség utolsó heteiben minden kismama izgatottan figyeli a jeleket: vajon melyik lesz a nagy nap? Az első gyermeküket várók pedig többnyire bizonytalanok: vajon észre lehet venni, hogy megindult a szülés? Kissné Csadó Margit szülésznő szakértőnk elmondja, mikor kell elindulni a kórházba.
Ez így igaz, éppen ezért már akkor, amikor a kismamák szülőszoba-látogatásra, illetve szülésfelkészítőre látogatnak a kórházba, azzal szoktam kezdeni, hogy tisztába tesszük, hogy mikor kell azonnal bejönni a kórházba. Két eset van, amikor kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy megindult a szülés: az első, ha elfolyik a magzatvíz, a második, ha elkezdődnek a fájások. A nyákcsap eltávozása is egy jel lehet, ez azonban már nem teljesen egyértelmű.
Attól függetlenül, hogy vannak-e fájások, ha megreped a burok, azaz elfolyik a magzatvíz, az egy megindult szülést jelent, tehát be kell jönni a kórházba, ugyanis ez azt jelenti, hogy a baba már nem egy zárt közegben van, és egy felszálló fertőzés létre tud jönni. Itt nálunk megfigyelés alatt van a kismama. Ha a fájások nem követik a burokrepedést, akkor várunk. Azonban, ha 6 óra múlva sem történik semmi, akkor mindenféleképpen indokolt a szülésindítás - ez már a szülésorvos kompetenciájába tartozik.
Valóban, gyakran kérdezik a mamák, hogy honnan ismerhetik ezt fel. Magas burokrepedés esetén csak csordogál a víz, ilyenkor például azt szokták kérdezni, hogy: lehet, hogy bepisiltem? Ha ez a helyzet, akkor azt szoktam mondani, hogy az a biztos, ha bejövünk a kórházba, és meggyőződünk róla, hogy miről van szó.
Igazság szerint ebben az esetben is szoktak bizonytalankodni az először szülő mamák. Sokszor kérdezik, hogy pontosan mi is a fájás. Először az ún. jóslófájások szoktak jelentkezni, amikor megkeményedik a pocak, de inkább a derék, a hátizom tájéka az, ami fáj, illetve, lehet, hogy még a comboknak a belső részére is kisugárzik a fájdalom.
Ha azt veszi észre a kismama, hogy fájdalma van, majd azután - mondjuk - délután megint jön egy ilyen fájás, akkor még nem kell aggódni, ez ugyanis csak jóslófájás, ekkor még sok idő eltelhet a szülés megindulásáig, főként egy először szülő mamánál.
De amikor olyat észlel a mama, hogy egy kicsit bekeményedik a pocakja - mondjuk egy menstruációs görcshöz tudnám ezt hasonlítani - aztán elmúlik, és fél óra múlva megint van egy ilyen, aztán fél óra múlva megint, utána meg már 20 perc múlva, aztán a 20 percből 10 perc lesz - tehát rendszeresen jönnek a fájások; akkor biztos lehet benne, hogy megindult a szülés.
Igen, az egy jó módszer, mert így könnyen követhető, hogy valóban rendszeresek-e. Emellett még azt érdemes megfigyelni, hogy mennyi ideig tart egy ilyen haskeményedés. Azt szoktuk mondani, hogy ha egy fájás legalább 30-40 másodpercig tart, akkor már biztos, hogy beindult szülésről van szó. Ezért ilyenkor már mindenképpen érdemes bejönni a kórházba.

Igen, a nyákcsap, vagy nyákdugó eltávozása sokszor a közelgő szülés jele, azonban az is előfordulhat, hogy ez megtörténik, mégis csak - mondjuk - egy hét múlva kezdődik meg a szülés. A nyákcsap a méhszájat fedi, ez egy kocsonyás, víztiszta anyag. (A mamák arról szoktak beszámolni, hogy elmentek a toalettre, és utána egy kocsonyás „dolog" távozott..) Nem kell megijedni, ha ezt észleljük, hiszen önmagában a nyákdugó eltávozása nem indokolja, hogy bemenjünk a kórházba - csupán akkor fontos ez, ha rendszeres fájások, vagy a magzatvíz elfolyása is társulnak hozzá.
A zárt méhszáj még nem valószínűsít közelgő szülést, de ehhez hozzá kell tenni, hogy bármikor bármi történhet.. Tudni kell, hogy van egy külső és egy belső méhszáj, a kettő közötti rész mérete kapcsán mondják, hogy felszedődőben lévő, esetleg már egy ujjnyi méhszáj. Egy ujjnyi méhszáj esetén, ha már fájások is észlelhetőek, akkor biztos, hogy egy megindult szülésről van szó, ezért ha egy vizsgálat során ilyet tapasztal az orvos, akkor már nem szokta hazaengedni a kismamát.
A CTG-vel mindig csak a pillanatnyi helyzetről tudunk mondani valamit. Ennek segítségével azt látjuk, hogy a magzati szívhang rendben van-e, és hogy akkor éppen van-e, vagy nincs fájás. De azt nem tudjuk megmondani, hogy akár 2-3 óra múlva megindulnak-e a fájások!
Mit látunk a CTG görbén?
A CTG képen vagy kis „dombok", vagy kis „hegyek" láthatóak, és fontos, hogy a fájások közt mindig vannak szünetek, tehát olyan nincs, hogy valakinek egyfolytában fáj - az nem szülés. Ez a vizsgálat arra szolgál, hogy azt ellenőrizzük, hogy milyen a baba állapota, rendben van-e a szívhangja, illetve, hogy abban az adott időben észlelhető-e fájástevékenység. Szokták kérdezni a mamák, hogy mit mutat a gép, milyen erős fájásaim vannak? Ilyenkor mindig elmondom, hogy nem az a lényeg, hogy a gép milyen erős fájást mutat, hanem hogy ő mit érez, és főként, hogy a fájások hatására a méhszáj hogyan fog tágulni. A CTG-t a szülés alatt azért alkalmazzuk, hogy azt figyelemmel kísérhessük, hogy a magzat jól van-e.

Ha fájásokat tapasztalunk, még lehet enni-inni, de inkább csak valami könnyű fogást. Azt szoktam mondani, hogy ha azt érzi a várandós kismama, hogy valami nem úgy van, ahogy szokott lenni, akkor telefonáljon, és mondja el nekem, hogy mit érez, én pedig megpróbálom kitalálni, hogy miről lehet szó. Fájások tekintetében a rendszeresség a kulcs - csak akkor megyünk be a kórházba, ha rendszeresek a fájások. Előfordulhat az is, hogy vannak fájások, azonban egy idő után megszűnnek. Ilyenkor többnyire csak jóslófájásról volt szó, nem igazi fájásról. A kórházba 10 perces rendszeres fájásoknál kell indulni.
Előfordul, hogy egy kismama felhív, és azt mondja, már 2 órája rendszeres, 20 perces fájásai vannak, és őt megnyugtatná, ha bejöhetne. Ilyenkor természetesen nem mondom, hogy várjunk - ilyenkor bejövünk.
A fájásoknak az a szerepe a vajúdás során, hogy a méhszájat tágítsák. Az anya a fájásokat nyilván mindig igen erősnek érzi. De mi szülésznők, mint kívülállók, nem csak abból következtetünk a szülés előrehaladottságára, hogy milyen fokú fájdalomról számol be a kismama, hanem vizsgálatokat végzünk, folyamatosan ellenőrizzük a méhszájat, és előfordulhat, hogy azt tapasztaljuk, hogy a mama által érzett fájások nem elég erősek ahhoz, hogy a méhszájat változtatni tudják. Ilyenkor beavatkozásra van szükség, hiszen nem az a cél, hogy hosszú órákat várjunk, hogy majd csak egyszer lesz fájás, mert kifárad az anya is, és a méh izomzata is. Ha már egyszer fáj, akkor fájjon úgy, hogy a szülés haladni tudjon! Ennek elősegítésére kétféle módszer van. Ha a kismama beleegyezik, a homeopátia segítségét vesszük igénybe. Ha ez hatástalan, vagy a kismama nem egyezett bele, akkor alkalmazzuk az oxitocinos infúziót - persze orvos utasítására -, és ezekkel már olyan fájásokat tudunk előidézni, ami a méhszájat tudja tágítani. Az oxitocinos infúzió alkalmazása már meghaladja a szülésznő kompetenciáját, ezért ilyenkor már a szülészorvos is jelen van, és nagyon minimális cseppszámmal kezdjük az adagolást.
Igen, ezt mi, szülésznők magunk is alkalmazhatjuk. Vannak tanfolyamok, amiket el kell végezni, így lehet szert tenni az elméleti tudásra, és ehhez járul a tapasztalat, ahogy a kismamáinkon látjuk, hogy kinek milyen alkati szer válik be. A homeopátia nem gyógyszer, de kiválthatja az oxitocinos infúziót, ezért először mindig azt hívom segítségül - ha a kismama is közreműködik. Azt szoktam javasolni, hogy próbáljuk meg. Ha beleegyezik a kismama, és elkezdjük, még akkor se biztos, hogy hatást érünk el - ehhez egyébként kulcsfontosságú, hogy higgyen benne az anya. Ha sikerül beindítani a fájásokat, illetve kicsit lazítani a méhszájat, akkor nyert ügyünk van.
Kérd a Kismamatitkok.hu hírleveleket! >>>





